Novemberben részt vettünk a Szülői Munkaközösség által szervezett Márton napi rendezvényen, amely ezúttal a jubileum jegyében zajlott.
Történt ugyanis, hogy az Áporkai Általános Iskola belépett az ötödik x-be. Éppen negyven évvel ezelőtt tárta ki ajtaját elsőként a tanulók előtt.
Az iskola születésnapját ünneplő gyerekek, a Márton napi délután nyitányaként, hosszan kanyargó, általuk feldíszített torta evésével indíthatták a vidám délutánt. Miközben énekeltük, „Ez a nap más, mint a többi”, azt kívántam, még sokszor negyven éve legyen iskolánknak, amely Áporkán az egyik legfontosabb kultúra –és lakosságmegtartó közeg.
Sok viszontagságon ment keresztül az elmúlt négy évtized alatt. Négyéves korában egy orosz vadászrepülő roncsolta meg testét, majd a felnőtt kor határán, tizennyolc évesen önállóságát vesztette. Mindeközben számtalan csodálatos pillanatban volt részünk az idősödő falak között, s néhány éve külső felújításon esett át.
Az időközben újra önállóvá vált iskola épülete egyre korszerűbbé válik: napelemek díszítik tetejét, belseje lassanként felfrissül, megújul, a lehetőségekhez mérten modernizálódik. Gyerekek jönnek-mennek; tanárok, igazgatók jönnek-mennek. Sajnos többen már eltávoztak az anyagi világból, de ők is és mindannyian hagyunk itt valamit magunkból: egy részünk beleivódik az iskola energiájába, s ezáltal az egyre nemesebbé, gazdagabbá, értékesebbé válik. Mi tesszük azzá, akik valamilyen módon kapcsolódunk hozzá – egykori és jelenlegi gyerekként, tanárként, szülőként vagy támogatóként.
E kapcsolódás egyik jelenkori megnyilvánulása az iskoláért rendezett Márton nap, amelynek kihagyhatatlan része az iskolás gyerekek bemutatója, a lámpás felvonulás és a bál. És persze a dínomdánom, pohárcsörgés, tombolahúzás.
Köszönet a szervezőknek, köszönet a fellépőknek, köszönet a résztvevőknek!
Boldog születésnapot, Áporkai Általános Iskola! Áldás, béke és szeretet kísérje további utad!
Fonyódiné Samu Gabriella
Intézményvezető
